Vendég blog
2023. november 21.
Késleltetett adatok
A piacgazdaság egyik fellegvára, a tőzsde az a speciális "bolt" ahol az árjegyzékért is fizetni kell. Ha meg szeretnéd ismerni a pillanatnyi eladási és vételi árakat, azt egy - tőzsdei körökben - szerénynek számító, egy-kétezer forintos havi díjért megkaphatod. Akik erre nem szeretnének áldozni, azoknak ott vannak a 15 perccel késleltetett adatok. Ezt ingyen megkaphatja bárki. A pörgős papíroknál ez nem sokat ér, mert amióta interneten megy a kereskedés, negyedóra alatt sok minden történhet.
(Forrás: bet.hu)
De nem úgy, a
kárpótlási jegyek piacán. Az immár 32 éves, speciális értékpapír körül áll a
levegő. Itt nemhogy 15 perc, de 15 nap alatt sem történik semmi érdemleges.
Hetek telnek el, míg valaki vesz-elad néhány papírt. A dolog azért érdekes,
mert a kárpótlási törvényben az áll, hogy az 1000 Ft-os névértékű papírt már
sok-sok éve 1742 forintért köteles az állam befogadni, ha valaki a privatizáció
során kárpótlási jeggyel fizetne, részben, vagy egészben.
Az 1742 forintos, törvényben garantált árral szemben a jegyet "pillanatnyilag" 330 forinton jegyzik. Ennyiért cserélt gazdát egy szerény méretű csomag nyolc nappal ezelőtt. Az árkülönbség szabad szemmel jól látható, a magyarázat már kevésbé, de van oka. A Magyar Állam - a magyar kormány -, negligálja a törvényt és nem fogad be kárpótlási jegyet. Pedig állami vagyonelemeket ma is kínálnak eladásra. Törvény ide, törvény oda, csak kápéért.
Ezt hívhatjuk a törvény késleltetett betartásának.
Zelei Béla
2023. július 11.
Húsz százalékon...?
Ne túlozzunk!
Azóta nem változott érdemben a helyzet, a jegyek a törvényben garantált ár töredékéért (sem) forognak a Budapesti Értéktőzsdén.
Húsz százalékon a Magyar Állam szavahihetősége -
írtam három hónapja. A minap azonban ennél is lesújtóbb értékelésről hallottam egy jegytulajdonostól.
Történt, hogy ismerősömnél betörők jártak. Akkurátusan átkutatták a lakást és magukhoz vettek ékszert, készpénzt, értékes elektronikai eszközöket. Egy valami nem kellett nekik. A szoba közepén szétszórva ott hevert néhány tucat kárpótlási jegy.
A betörőknek még húsz százaléknyi bizalmuk sem volt!
Zelei Béla
2023. június 29.
Bárándy Péter dilemmája
Bárándy Péter, korábbi igazságügyminiszter vont mérleget a napokban leköszönő utóda, Varga Judit tárcavezetői ténykedéséről és fontos megállapításokat tett a július elsején hivatalba lépő Tuzson Bencével kapcsolatban.
A kárpótlási jegyek históriájával foglalkozó honlapra azért került fel ez a cikk, mert ha a a jegyekről konkrétan nem is esik szó, az alábbiak talán e véget nem érő történet vonatkozásában is értelmezhetők:
"A szerdán megnevezett utódról, Tuzson Bencéről Bárándy Péter – akit egyébként a Momentum jelölt alkotmánybírónak, de esélye nem sok van, mivel a személyekről kétharmados többséggel dönt a parlament – úgy vélte: a joghoz való kötődése jóval erősebb kell, hogy legyen, hiszen csaknem tíz éven át praktizált ügyvédként. Ugyanakkor az egykori tárcavezető hangsúlyozta: "kis esélyét látom annak, hogy az Igazságügyi Minisztérium vezetője önálló szereplő lehet, akár szembe menve a Fideszen belüli akarattal."
Egyébként éppen egy éve kaptam választ Varga Judit miniszter asszonytól a kárpótlási folyamat lezárását firtató kérdésemre, (a levélváltás olvasható a "Levelezés: kérések és válaszok" rovatban). Ebben a minisztériumi válaszban azt a furcsa megoldást indítványozta az ügyben illetékes tárca, hogy a kárpótlási jegyet a jegytulajdonosok adják el a Budapesti Értéktőzsdén. Az "apró" probléma csak az, hogy a kárpótlási törvény tételesen felsorolja a jegy felhasználási lehetőségeit, de ebben nem szerepel a BÉT-en történő értékesítés. Jó oka volt a törvényalkotónak, hogy ezt nem javasolja, hiszen azzal, hogy az "A" befektető eladja "B" befektetőnek a jegyeit, azzal az állam nem szabadul e speciális értékpapír kibocsátásakor vállalt kötelezettségétől, azaz a beváltás teljesítésétől, pusztán annyi történt, hogy a tőzsdei tranzakció után már nem "A" befektető felé tartozik teljesíteni az állam, hanem "B" befektető számára.
Eddig a jogi nonszensz a Varga Judit-féle válasszal kapcsolatban, a praktikus akadály pedig az, hogy "A" befektetőnek nagyítóval sem fog sikerülni rábukkannia arra a bizonyos "B" pénzeszsákra, hiszen amíg az állam nem teljesíti a törvényben szintén rögzített kötelezettségét, azaz nem biztosít felhasználási lehetőséget, addig a parketten sem lesz vevő, a jegyre, nemhogy a törvény által előírt 1742 forintos, kamattal növelt névértékén, hanem annak az összegnek a harmadán sem.
A következő hónapokban kiderül, hogy az új pénzügyminiszterben a "joghoz való kötődése" kerekedik felül, vagy az a Bárándy Péter által jósolt "kisebb esély" miszerint Tuzson Bence önálló szereplő lehet, akár szembemenve a Fideszen belüli akarattal.
2023. április 19.
Húsz százalékon a Magyar Állam szavahihetősége
Nem volt még – és valószínűleg nem is lesz olyan tőzsdeelnök, aki ne tartaná az értékpapírpiac legfontosabb jellemzőjének a transzparenciát. A Budapesti Értéktőzsde több vezetője is olyannyira fontosnak tartotta/tartja ezt, hogy székfoglaló beszédükben, bemutatkozó sajtónyilatkozatukban is rendre kiemelték, mint programpontjaik sarokkövét.
Hogy az elmúlt harmincegynéhány évben a BÉT vezetői megtettek-e ezért mindent, amit megtehettek, azt a befektetők hol így, hol úgy ítélték/ítélik meg.
A BÉT vezetése, a jegybank égisze alatt működő felügyelettel együtt, időről időre közzéteszi egy-egy renitens tőzsdei szereplő megbüntetését. Gondolom, ezzel illusztrálják, hogy őrködnek, az őrizendő alapelvek felett, másrészt ilyen módon is figyelmeztetést adnak, hogy "merre hány méter".
Van egy speciális értékpapír, jelesül a Kárpótlási jegy, amelynek kibocsátója szent és sérthetetlen. Igen, ez a kibocsátó nem más, mint a Magyar Állam.
A BÉT egy zártkörűen működő részvénytársaság, legnagyobb tulajdonosa 81, 36 százalékban a Magyar Nemzeti Bank. Arról, hogy az MNB mennyire független, a Magyar Államtól, a magyar kormánytól, éppen ma olvastam egy szórakoztató komment-csatát, én ez ügyben nem foglalnék állást.
A Kárpótlási jeggyel tegnap 390 forinton kereskedtek, összesen 240 darab papír cserélt gazdát. Ez az árfolyam azt jelzi, hogy a vevő és az eladó a kpj vonatkozásában alig több, mint 22 százalékra árazta be a kibocsátó Magyar Állam szavahihetőségét. A Kárpótlási törvény ugyanis 1742 forintos árat köt ki a kpj értékeként, továbbá azt is rögzíti a törvény, hogy a kibocsátó Magyar Államnak FOLYAMATOSAN kínálatot kell biztosítani a jegytulajdonosok számára. E törvény államunk általi betartásának esélyét árazták tegnap a BÉT-en 22 százalékra.
A tegnapi kereskedési nap szerény, 93 ezer forintos jegy-forgalmával mégis említést érdemel, mert az elmúlt egy évben összesen 13 olyan nap volt, amikor kötés született a jegy piacán és a gazdát cserélő 6162 db papír átlagára 363 Ft volt, azaz alig több, mint az államilag "garantált" árának húsz százaléka.
Nem hiszem, hogy tévednék, amikor azt mondom: a kárpótlási jegy világrekorder a tekintetben, hogy sehol máshol a világon nem áraznak ilyen alacsonyan egy államilag garantált, állami kibocsátású értékpapírt egyetlen tőzsdén sem.
Zelei Béla
Megjelent a mixon.hu és az ujnepszabadsag.hu portálokon
2022. november 23.
Mi történt
Budapesten 1992. december elsején?
Ezen a bizonyos napon már túl volt második születésnapján a Budapesti Értéktőzsde, amely az 1988. július elsejétől 1990. júniusáig létező Értékpapír-kereskedelmi Titkárság Tőzsdetanácsából alakult 1990. Június 21-én. A BÉT első elnöke dr. Bokros Lajos (későbbi pénzügyminiszter), ügyvezető igazgatója Dr. Hardy Ilona volt.
1992. december első napján a BÉT-re bevezették a máig parketten lévő, speciálisnak mondott értékpapírt, a kárpótlási jegyet. Az első kereskedési napon több, mint harmincezer papír cserélt gazdát és 800 forinton zárt.
Ma - szigorúan véve - a jegy a legrégebbi tőzsdei múlttal rendelkező hazai értékpapír. Egyedül a Konzum előzhetné meg, ha pár évvel ezelőtt nem lényegült volna át Opus-á.
Amilyen mozgalmas volt a kárpótlási jegy első 15 éve, annyira halottá vált az utolsó kárpótlási jegy-csere - 2006. decembere - után. Az állam a kárpótlási törvényt megszegve, azóta nem kínál fel a jegytulajdonosok számára semmilyen felhasználási lehetőséget. Ezt a jogsértést tetézi azzal, hogy a jegyet, folyamatosan fogalomban tartja a tőzsdén. A befektetők számára semmilyen tájékoztatást nem ad, mint kibocsátó;
mire számíthat, aki a tőzsdei forgalomban vett, vagy napjainkban vásárol ebből az értékpapírból.
A Budapesti Értéktőzsde mai vezetése - elnök Patay Mihály, vezérigazgató Végh Richárd -, némán asszisztálnak ahhoz, hogy az általuk vezetett kereskedelmi platformon jegyeznek egy olyan értékpapírt, ami a törvényben garantált 1742 forintos árának egyötödén forog, illetve vegetál, azért, mert a kibocsátó - az állam - nem hajtja végre a kárpótlási törvényben rögzített feladatát.
A kormányon belül az igazságügy miniszter hatásköre a kárpótlási törvény végrehajtása.
Jövő héten, csütörtökön eljön a kárpótlási jegy tőzsdei pályafutásának harmincadik évfordulója.
Tűzijátékra nem számítok.
Zelei Béla
November 10.
Kárpótlási jegy-kálvária. Lesz-e még érték a fel nem használt papírokból?
Sajnos egyre kevesebb olvasó számára ismert, hogy nemcsak volt, hanem jelenleg is létezik a kárpótlási jegy, amelyet harminc évvel ezelőtt vezettek be a Budapesti Értéktőzsdére. A kérdés: mi lett, mi van vele?
Tavaly ünnepelhettük a kárpótlási törvény (1991. évi XXV. törvény) megalkotásának 30. évfordulóját. Az első 15 év rendkívül mozgalmas volt a kárpótlási jegy, e sajátos értékpapír történetében, ám a következő másfél évtized a kelleténél is csendesebben telt.
Az állampolgároknál lévő kárpótlási jegyek felhasználására, beváltására utoljára 2006 decemberében volt lehetőség, amikor az állam Mol-részvények cseréjére adott lehetőséget a jegytulajdonosoknak.
Azóta csak tervek láttak napvilágot a kárpótlás lezárására és a még piacon lévő jegyek bevonására. Korábban, a Gyurcsány-kormány idején, vagy később, 2013-ban, amikor egy jegytulajdonos perbe hívta az államot a kárpótlási jegyek felhasználhatóságának hiánya miatt. Az első bírósági tárgyaláson az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jogi képviselője elmondta, hogy a kárpótlási jegy ügyében általános rendezés készül, ezért a per felfüggesztését kérte.
Sajnos sem Gyurcsány Ferenc, sem az NFM képviselőjének ígérete sem teljesült. A perről szóló híradás ide kattintva olvasható.
A kárpótlás lezárása a költségvetés számára nem jelentene túlzott terhet, mert a 2010-es kormányváltás átadás-átvételi jegyzőkönyvében az akkor még állampolgároknál lévő jegyek értéke a Magyar Nemzet tudósítása szerint mintegy 4 milliárd forint volt. Azóta történt kibocsátás a holokauszt túlélői számára, ám - szintén sajtóhírek szerint -, ennek a mennyiségnek a zömét életjáradékra váltották a jogosultak, azaz nem növelte érdemben a 2010-ben rögzített mennyiséget.
A várható beváltási hajlandóság meghatározásánál azt érdemes még figyelembe venni, hogy az értékpapírok dematerializálása során a kárpótlási jegyek is értékpapírszámlára kerültek, de ezt hozzávetőleg, mindössze 500 millió forint értékben kezdeményezték a jegytulajdonosok.
Értékpapírpiaci szakértők szerint egy újabb felhasználási lehetőség megnyílásakor döntően az értékpapírszámlákon lévő mennyiséggel érdemes kalkulálni, a fizikai jegyek többsége valószínűleg elkallódott, a tulajdonosok sem tartják már számon.
A kárpótlási törvény rögzíti a felhasználási lehetőségeket. Ezeket a lehetőségeket nem módosította a jogalkotó, de gyakorlatilag nem működnek, illetve az időközben végrehajtott dematerializáció miatt ellehetetlenült.
Az állam jelenleg is értékesít állami javakat (A NAV és a MNV Zrt.) is üzemeltet online árverési plattformot, mindössze arra lenne szükség, hogy ezen plattformokon megjelenő vásárlók számára részben, vagy egészben tegyék lehetővé a kárpótlási jeggyel való fizetést is.
További lehetőség a kárpótlási törvény szerint az önkormányzati lakások megvételekor kárpótlási jeggyel való fizetés. Korábban ez létező gyakorlat volt, noha az akkori jogértelmezés szerint ez a lehetőség csak az eredeti kárpótoltakat, a törvény szövege szerint a kárpótlási jegyek jogosultjait illette meg. Ez az értelmezés akkor is vitákat generált, mert az Értékpapírtörvény szerint az értékpapír jogosultjának az értékpapír tulajdonosa tekinthető. Eszerint - és az értékpapírtörvény alkotóinak eredeti szándéka szerint -, egy értékpapír különböző tulajdonosi csoportjai között nem lehet különbséget tenni.
Ma már azért sem indokolt ez a különbségtétel, mert a dematerializált kárpótlási jegyek nem rendelkeznek sorszámmal, a KELER és a számlavezető brókercégek csak darabszámuk szerint tartják számon ezeket a papírokat, tehát nem köthetők az eredeti kárpótoltak számára kiadott határozatokban szereplő sorszámokhoz.
Harmadrészt, azért sem méltányos ma már hátrányosan megkülönböztetni a tőzsdén vásárolt kárpótlási jegyeket, illetve ezek tulajdonosait, mert az elmúlt tizenhat évben ők álltak helyt az állam helyett. Aki pénzre szerette volna váltani a jegyeit, csak a tőzsdén tudta ezt megtenni. A tőzsdén vásárlók pedig 10-15 éve várakoznak egy felhasználási lehetőségre, ennyi ideje nélkülözik a befektetett pénzüket.
Amennyiben az állam újra megnyitná a fent vázolt lehetőségeket, vagy más módon lezárná a kárpótlást, az a következő előnyökkel járna:
- A kormány demonstrálná, hogy betartja a törvényeket; tiszteletben tartja elődei - ez esetben Antall József -jogalkotó munkáját.
- Amennyiben az állam a korábbi gyakorlatot alkalmazná, miszerint a felhasználási lehetőségeket úgy nyitná meg, hogy meghatározná: a kárpótlási jegyekkel hány százaléka fizethető a megvásárolandó állami vagyonnak, akkor ezeken a plattformokon forgalomnövekedést generálna;
- A felhasználási lehetőségek újranyitása fellendítené a kárpótlási jegyek tőzsdei forgalmát, megszüntetve azt az ellentmondást, hogy egy tőzsdére bevezetett állami kibocsátású értékpapír a névértéke töredékén és minimális mennyiségben forog;
- Az önkormányzati lakások bérlői megkapnák azt a lehetőséget, amit egy generációval ezelőtt a bérlők nagy számban élvezhettek, s a lakástörvény tavalyi módosítása óta a műemléki lakások tulajdonosai megkaptak: megvásárolhatnák bérleményeiket.
- Megszűnne az a nehezen magyarázható helyzet, hogy egy állam által kibocsátott és a tőzsdére bevezetett értékpapír a törvényben rögzített 1742 forintos értékének kevesebb, mint egynegyedét éri napjainkban a Budapesti Értéktőzsdén.
Zelei Béla
(Megjelent 2022. 11. 10-én, azuzlet.hu portálon.)
Május 26.
Az ukrán háború, vagy valami más?
A kárpótlási jegy is több éves mélypontjára esett ma: Egyetlen kötésben 402 Ft-on született kötés az állam legmostohább értékpapírjára. Ez nem több, mint 23 százaléka a törvényben garantált 1742 forintos, kamattal növelt névértékének. Ennyiért kellene az államnak beváltania a kárpótlási jegyet. A tőzsdei ár kifejezi a kormánnyal szembeni befektetői bizalom szintjét.
Másfél évtizede volt utoljára lehetőség a kárpótlási jegyek felhasználására, így nem csoda, hogy a befektetők nem kapkodnak a jegy után.
Van egy olyan sejtésem, hogy Mészáros Lőrincnek nincs kárpótlási jegye.
(Május 26-ai FB bejegyzésem a Budapesti Értéktőzsdén tapasztalt áresések kapcsán)
Január (1)
Dicstelen évforduló, politika kockázattal
Tavaly "ünnepelhettük" a kárpótlási jegy harmincadik évfordulóját. Abban bíztam, hogy e jeles évforduló alkalmából a kormány végre rendezi másfél évtizedes adósságát és lezárja a kárpótlási folyamatot. Nem így történt. Mint egyik korábbi kormányfő mondotta volt:
a kormány szava nem úri becsületszó...
Idén új lehetőség, új évforduló előtt állunk: harminc éve vezették be a Budapesti Értéktőzsdére (BÉT) a kárpótlási jegyet.
Az árfolyam e három évtized alatt megjárt mennyet és poklot. A történelmi mélypontját 1995. április 21-én érte el e speciális értékpapír, amikor 135 forinton született kötés a törvény szerint 1742 forintra taksált jegyre. Egy kurta pillanatra ezt a törvényi - és hosszú ideje pusztán elméleti - maximumot is megérintette a tőzsdei ár. 2006. november 28-án 1742 forintot ért valakinek a jegy a BÉT honlapja szerint.
Ma az elmúlt 365 nap leggyatrább formáját mutatva, kereken 500 forintig zuhant az árfolyam.
Alig több mint két hónap múlva választani fogunk. Lehet találgatni, hogy aki ma kevesebb, mint másfél millió forintért bedobta a papírjait -, amelyek a fentebb említett törvényben garantált áron több, mint öt millió forintot hozhattak volna -, mire számít?
Budapest, 2022. 01. 25.
Zelei Béla
December (2)
A kormányzati felelősség
színe és visszája
"Tizenötezer magyar állampolgár megtévesztéséért, meghurcoltatásukból nyert kárpótlásuk szándékos elveszejtéséért érez-e felelősséget a kormány - a mai kormány is?" - tette fel a kérdést az Országházban Balsay István Fideszes képviselő 1995-ben. A választ az akkori MSzP-SzDSz kormány tárca nélküli minisztere, Suchman Tamás adta meg.
E honlap "Politikusok nyilatkoztak" aloldalán elolvashatják az érdeklődők. Sajnos abban nem reménykedhetem, hogy a ma mandátummal rendelkező képviselők ezt elolvassák, pedig a kormányon lévő Fidesz-KDNP pártszövetség képviselői számára most lenne lehetőség tanúságot tenni a Balsay képviselő úr által firtatott kormányzati felelősségről a kárpótoltak felé.
A jelek szerint a Fidesz politikusai ellenzékben szívesen aggódnak a kárpótoltakért, ám kormányon már nem annyira fontos ez az ügy.
December (1)
Hende Csaba kárpótolta a solymáriakat
E hó harmadikán nyújtotta be Hende képviselő úr azt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elnökének, amely a kárpótlási folyamatból mindeddig kimaradt solymári polgárok számára hoz megoldást. Az indítványt tegnap (december 14-én) módosítás nélkül elfogadták a honatyák.
3. paragrafus (3) bekezdés:
A kompenzációra való jogosultság a következő okiratokkal igazolható:
a) a kárpótlási hatóság által kárpótlási ügyben hozott jogerős közigazgatási határozat, a kárpótlási utalvány, illetve a maradványérték bizonylat eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példánya,
b) a 2. § b) pontjának ba) ba) alpontja szerinti jogosultság igazolására az
a) pontban foglaltakon felül a hozzátartozói viszony fennállásának igazolása és az átruházás tényét igazoló megállapodás, illetve a jogerős hagyatékátadó végzés eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példánya, bb) bb) alpontja szerinti jogosultság igazolására az a) pontban foglaltakon felül a hozzátartozói viszony fennállásának igazolása és az átruházás tényét igazoló megállapodás eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példánya,
c) a 2. § c) pontja szerinti jogosultság igazolására az a) és a b) pontban foglaltakon felül a jogerős hagyatékátadó végzés eredeti vagy közjegyző által hitelesített másolati példánya.
Kíváncsi vagyok, ennyi év elteltével hány jogosult fogja tudni előbányászni a majd harminc éve kapott kárpótlási jegyét; az erről szóló határozatát; öröklés esetén a hagyatékátadó végzést, továbbá, hogy amennyiben ezeket a jegyeket dematerializálták, akkor a jegyeket tároló pénzintézet hogyan fogja az értéktárában lévő kárpótlási jegyeket "párosítani" az ügyfél értékpapírszámláján lévő digitálisan tárolt, csak darabszámot tartalmazó demat kárpótlási jegyekkel?
Egy több évtizedes mulasztást kompenzáló, alaposan megkésett törvényben nem lett volna indokolt megkönnyíteni a kárpótoltak igényérvényesítését?
Október
Bérlakást kárpótlási jegyért?
avagy, a hitelesség próbája
Legutóbbi, nyárutói video-blogomban egy sokak számára meghökkentő megoldást vázoltam: bérlakás-vásárlás kárpótlási jegyért.
Mielőtt elmélyednénk a kárpótlási törvény ide vonatkozó paragrafusának részleteiben, felvázolom, hogy miért lehet ez éppen most, a 2022-es választás előtt érdekes?
Az előválasztás során felszínre került egy erőteljes kormányváltó hangulat és ez lendületet adott az ellenzékben lévő pártoknak. Kampányaikat nagy figyelem övezte és sokan voltak kíváncsiak a kormányváltók programjaira: miben tudnak mást ígérni, mint a jelenleg regnáló kormány?
A kormányváltással kacérkodó, de a politikusi ígéretekkel szemben fenntartásokkal élő választók leginkább amiatt aggódnak, hogy amennyiben az ellenzéki jelöltekre adják a voksukat, mi garantálja, hogy teljesíteni fogják a kampányban hangoztatott ígéreteket?
Egy valamiről elfeledkeznek ezek a szkeptikus szavazópolgárok. Két évvel ezelőtt tíz fővárosi kerületben és több vidéki településen ezek az ellenzéki pártok vették kezükbe az irányítást, ezekben az önkormányzatokban döntési pozícióban vannak, ergo: tettekkel támaszthatják alá a mostani kampányban elhangzott ígéreteket. Bizonyíthatják az ígéretek hitelességét: "ma ezekben az önkormányzatokban valósítjuk meg az ígéreteinket, 2022-ben, ha a választók is úgy akarják, az Országgyűlésben fogunk érvényt szerezni az ígérteknek."
S akkor kanyarodjunk vissza a kiinduló pontra. Ez év májusában a következő kéréssel fordultam Dobrev Klárához:
"Tisztelt Dobrev Klára Asszony!
Idén nyáron lesz 30 éves évfordulója a kárpótlási jegyeket létrehozó 1991. évi XXV. törvény megalkotásának.
Utoljára 2006-ban biztosított a Magyar Állam felhasználási lehetőséget az állampolgároknál lévő jegy-mennyiségre, holott a kárpótlási törvény folyamatos kínálatot ír elő.
Emiatt egy magánbefektető 2012-ben pert indított az állam ellen. Több év után felemás ítélet született, a kormány azóta sem zárta le a kárpótlási folyamatot.
A kárpótlási jegyek ma is a Budapesti Értéktőzsdén vannak. Az állam által garantált 1742 forintos ár kb 1/3 - án forog, amikor van rá kötés. Többnyire nincs.
Márciusban levelet írtam a kárpótlási folyamat lezárását kérve három minisztériumnak.
A levelezést feltöltöttem sok más dokumentummal és újságcikkel együtt a https://karpotlas.webnode.hu/oldalra. Kérem Önt, hogy amikor lehetősége van rá, tegye szóvá a kormánynak ezt az adósságát.
Üdvözlettel: Zelei Béla"
Dobrev Klárától a következő választ kaptam:
"Tisztelt Zelei Béla Úr!
Mindenek előtt engedje meg, hogy megköszönjem, hogy írt nekem. Meggyőződésem, hogy a 2022-es választást követően Magyarország olyan kormányt választ, amely erre és a sokezer ehhez hasonló lezáratlan ügyeket végre megoldja. Kérem ebben a támogatását!
Üdvözlettel:
Dobrev Klára"
Tehát, amennyiben az ellenzéki pártok koalíciója nyeri meg a választást jövőre, akkor az új kormány le fogja zárni a kárpótlást, a még piacon lévő jegyek tulajdonosai számára - másfél évtizednyi kormányzati mulasztás után -, felhasználási lehetőséget fog biztosítani.
Hurrá! - mondhatnánk, mondjuk is.
De mi a helyzet ma? Az 1991-es XXV. törvény, amelyben a Parlament létrehozta a kárpótlási jegyet, úgy rendelkezik, hogy
"7. §
(2) A kárpótlásra jogosult az e törvény alapján őt megillető kárpótlási jegyeket az állam tulajdonában álló, illetőleg az e törvény kihirdetése után az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába ingyenesen kerülő lakás értékesítése során fizetőeszközként névértékben felhasználhatja."
Akkor miért várunk a 2022-es választásra? Az ellenzéki pártok által vezetett önkormányzatok akár holnaptól kihirdethetik, hogy befogadják a kárpótlási jegyeket az 1991-es XXV. törvény szerint. Ezzel deklarálhatják, hogy - a kormánnyal ellentétben -, végrehajtják a törvényt, valamint - és ez sem mellékes -, hitelesíthetnék Dobrev Klára kampány-ígéretét.
(A bevezetőben hivatkozott video-blog ITT megtekinthető)
Ma harminc éve született
a kárpótlási jegy
Ha van egy értékpapírnak születésnapja, akkor el kell
dönteni, hogy melyik pillanatot tekintjük világra jöttének? Azt ötlet
kipattanását; a vitákban formálódó testet öltését; a döntés megszületését; a
végleges forma szerződésekbe, sőt, mint jelen esetben történt, jogszabályba
foglalását; e jogszabály kihirdetését a Magyar Közlönyben; vagy például a
szóban forgó értékpapír tőzsdei bevezetését?
Mivel a kárpótlási jegyet a rendszerváltás időszakának egyik leghosszabb vitáját kiváltó pártcsatározásokat követően törvénnyel hozták létre, tekintsük e speciális értékpapír születésnapjának a közlönyben történt megjelenését, azaz 1991. július 11-ét.
A harminc gyertyát valahogy senki nem akarja a sok vihart látott, és sok vihart kavart ünnepelt tortájára feltűzni. Van olyan közéleti szereplő, aki a törvény megszületése idején az akkori koalíciós kormány vezető pártjának, az MDF-nek egyik meghatározó vezetője volt, a közelmúltban mégis visszakérdezett:
- Miért, még létezik a kárpótlási jegy?
Igen, létezik.
Igaz, már csak elenyésző töredéke, mint anno, a több évig tartó kibocsátásának időszakában. Hiteles adat több, mint tíz éve nem látott napvilágot, de összesen négy milliárd forintnyi lehet a még állampolgároknál lévő mennyiség. Ha a kormány úgy döntene, hogy 15 évnyi hezitálás után - ekkor volt utoljára érdemi felhasználási lehetőség, noha törvény folyamatos lehetőség biztosítását írja elő -, végre lezárja a kárpótlási folyamatot, egy pénzügyminiszter, pláne egy MNB elnök szemével szinte szabad szemmel nem látható összegbe kerülne a törvény betartásának szándékát tükröző gesztus.
Valójában a tényleges költség még ennek a bagatell négy milliárdnak is csak a töredéke lenne, hiszen a sok kárpótlási jegyből nagyon sok kis elaprózott csomag maradt a családoknál, ma már sok esetben örökösöknél, akik nem is tudnak erről a családi ezüstről. Lehet, hogy valamelyik lomtalanításkor kidobott szekrény fiókja alján maradt. Sok jegy olyan külföldi jogosulthoz került, aki az erkölcsi elégtétel érzése miatt élt igénye bejelentésével, de a pár tízezer forint értékű jelképes kárpótlással később már nem foglalkozott.
Ezeket a vélelmeket támasztja alá, hogy amikor a tőzsdei részvényeket egy jogszabállyal dematerializálták, azaz a kinyomtatott értékpapírokat digitális jellé, mindössze értékpapírszámlán számon tartott követeléssé alakították, akkor ezt a folyamatot a kárpótlási jegyekkel is elvégezték. Jóval kevesebb, mint egy milliárd forintnyi jegy került így értékpapírszámlákra. Reálisan ezzel a mennyiséggel érdemes számolni, amit a még kézben lévő kinyomtatott jegyek - amelyek szintén törvényes értékpapírok, csak a tőzsdei forgalomban nem vehetnek részt -, csak kis mértékben növelnek.
A jelenlegi kormány hasonló összetételű elődje, regnálása alatt alperesként vett részt egy bírósági perben a kárpótlási jegyek felhasználásának elszabotálása miatt. Ekkor a kormányt képviselő jogász a per felfüggesztését kérte, mondván:
"általános érvényű megoldás van készülőben".
Ha ezt az ígéretét betartotta volna az előző, vagy a jelenlegi kormány - noha tudjuk, a kormány szava nem úri becsületszó -, akkor a kárpótlási jegyekkel csak a rendszerváltás történetét kutató tudósok foglalkoznának. Mivel nem így történt, az a néhány száz, vagy maximum néhány ezer család várja a gesztus-értékű megoldást, amivel a kormány - és tagjai - deklarálhatnák, hogy a törvények betartásának elkötelezett hívei.
Zelei Béla
Budapest, 2021. július 11.
Hiperinfláció és államcsőd?
A Telex ma megjelent cikkében a szerző kiszámította, hogy amennyiben az állam ma állna helyt a még piacon lévő kárpótlási jegyekért akkor a jegytulajdonosok reálértéken 82.58 százalékkal kapnak kevesebbet az állam által kibocsátott értékpapírjukért, mint amennyit a kibocsátáskor ért.
Az meglehetősen ismert tény, hogy hiperinflációt
tekintve Magyarország világelső az 1946-os pengővel, közvetlenül a jelenlegi
fizetőeszköz, a forint 1946. augusztusi kibocsátása előtt. Most azt kell látni,
hogy a kárpótlási jegy értékvesztésével is világelsők vagyunk: leköröztük az argentínokat. Tavaly a
latin-amerikai állam a tőketartozását 5,4 százalékkal, a kamattartozását pedig
62 százalékkal csökkentett áron vállalta visszafizetni.
Lám, Magyarország ebben is jobban teljesít!
Ez az adósság a mindenkori kormányt terheli.
A Budapesti Értéktőzsdének viszont arról kellene számot adnia, hogy a honlapján közölt felhasználási lehetőségek mennyiben állják meg a helyüket, és ha nem, akkor miért nem...?
A hiperinflációról itt, az argentín válságról itt, a BÉT által publikált jegy-felhasználási lehetőségekről pedig itt olvashattok bővebben.
Budapest, 2021. 06. 20.
Válasz? - Nincs!
Három minisztériumnak küldtem, levelet március 25-26-án a kárpótlási jegyek ügyében. A levelem a "Levelezés - kérdések és válaszok" rovatban olvasható.
A három címzett közül kettő válaszolt. A PM még aznap, "postafordultával" közölte, hogy levelem illetékességből átküldte az IM-ba. Onnan az államigazgatási harminc nap leteltével szintén érkezett "válasz", Igaz, a kárpótlási folyamat lezárására tett javaslataimra nem érkezett érdemi reakció, viszont a minisztérium válaszadásra kijelölt munkatársa feltalálta a csövön a lyukat, miszerint jelenleg a tőzsdei értékesítés az egyetlen lehetőség a kárpótlási jegy értékesítésére.
A válaszadó arra kérdésre nem tért ki, hogy ez a másodpiaci értékesítés mennyiben tekinthető az állam által biztosított "felhasználási lehetőség"-nek? Nehéz is lenne megmagyarázni, hogy mennyiben tekinthető előrelépésnek, ha Kiss Pista helyett Nagy Jóska veszi át az állammal szembeni követelést megtestesítő értékpapírt. Az igazságügyi válasz annál is furcsább, mert magában a kárpótlási törvényben sem szerepel a felhasználási lehetőségek tételes felsorolásában a tőzsdei "megoldás".
Kénytelenek vagyunk hinni a PM válaszának, miszerint "A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 109. §-a alapján" (...) az Igazságügyi Minisztérium az illetékes, de azért továbbra is kíváncsi lennék Máger Andrea tárcanélküli miniszter asszony válaszára, akinek felügyeletével ma is folyik állami vagyon értékesítés. Már csak annyi hiányzik a boldogsághoz, hogy ezekben a tranzakciókban befogadják a kárpótlási jegyeket, ahogyan az az idén harminc esztendős születésnapját ünneplő kárpótlási törvényben áll.
Budapest, 2021. 05. 04.
Zelei Béla
Diszkontált bizalom
Harminc évvel ezelőtt, 1991-ben terjesztette be az
Országgyűlés elé a rendszerváltást követő első szabadon választott kormány a
kárpótlási törvényt. Akkoriban éles hangú és az ellenzői részéről legalább
olyan erővel támadott, mint amennyire a követelői által védett jogszabályt a
képviselők elfogadták és a kárpótlási jegyeket hamarosan a tőzsdére is
bevezették.
A rendszerváltás hevületében a kárpótlási törvény ügye sokkal inkább volt valamifajta politikai elégtétel kérdése, mint alapos jogi munka eredménye. Sok kompromisszum árán a jegy végül a Budapesti Értéktőzsde terméklistájára, mint "speciális értékpapír" került fel és oly sok tekintetben tért el minden más értékpapírtól, hogy nem lehetett besorolni sem a részvények, sem a kötvények közé, hanem önálló szekciót hoztak létre számára. A kárpótlási jegyre nem vonatkozik az Értékpapír törvény és kibocsátójának, a Magyar Államnak nem kell eleget tenni a minden más kibocsátóra érvényes tőzsdei szabálynak, a bejelentési kötelezettségnek. Ez az amúgy általános kötelem az egyik alappillére minden értékpapírpiac működésének, a befektetői bizalom e nélkül nemigen tartható fenn.
Miközben az értékpapírpiacot a számok, a százalékok uralják, a bizalom nem mérhető. Amikor egy befektető megvesz, vagy elad egy részvényt, vagy kötvényt, a döntésében mégis mindig ott van - nem ritkán az első helyen - az érvek között. A bizalom ilyen formán mégis kifejezésre jut a számokban. Ha sok befektető bízik egy papírban akkor az árfolyam felfelé indul, ha elfogy a bizalom, a papír ázsiója is leszálló ágra kerül.
A kárpótlási jegy három évtizedes történetében csak ritkán és rövid időre táplálta a bizalom az árfolyamot, sokkal több időt töltött e speciális értékpapír árfolyama mélyen a törvényben rögzített 1742 forintos ára alatt, mint annak közelében. Ezt az alulértékeltséget hívják a befektetők diszkontnak. A jegy vásárlói - ha egyáltalán vannak -, a bizonytalan, jövőbeni 1742 forintért a jelenben maximum 600-650 forintot hajlandók adni. Ekkora jelenleg a bizalom a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett, a Magyar Állam által kibocsátott "speciális értékpapír" iránt.
Budapest, 2021. március 26.
Zelei Béla
Piacbefolyásolás a tőzsdén
Dióslaki Gáborhoz hasonlóan én is megkérdőjelezem az MNB gyakorlatát a "piacbefolyásolás" megítélésében. (napi.hu) Egyrészt: a tőkeerős "piacbefolyásolók" minden további nélkül meg tudják csinálni, hogy több számláról bonyolítják a piacbefolyásoló tranzakcióikat - háborítatlanul. Tudnék több példát is hozni a kevésbé likvid és egy tulajdonosi kör többségi tulajdonában lévő részvények esetében. Másrészt: amikor "egyéni, racionális érdekből" létrejött, piacidegennek nevezett kötések kapcsán marasztal el a Felügyelet befektetőt. Két okot említ példaként a cikk: 1. amikor a befektető egyik számlájáról a másik számlájára szeretné átrakni a részvényeit és ezt nem transzferálással teszi (ami többe kerülne), hanem egy önkötéssel. A másik - adott esetben az előbbivel együtt létező ok - az adóoptimalizálás. Pl. a normál számlája és a TBSz számlája között a befektető olyan tarnzakciót/tranzakciókat hajt végre, aminek eredményeként a normál számlán árfolyamveszteséget "szenved" (valójában árfolyamnyereségadót spórol), a TBSz számláján pedig ugyanekkora árfolyamnyereséget generál, ami viszont adómentes. Pardon: eszembe jutott még egy lehetőség: amikor a befektető a vállalkozása értékpapírszámlája, valamint a privát számlája között "utaztatja" a nyereséget. Pl a cég nyereségét "átmenti a TBsz számlára, ahol adómentes.Ezeket a tranzakciókat olyan részvényekkel lehet megcsinálni, amelyek illikvidek és az ajánlati könyvben legalább 10-15 százalék különbség van a legjobb vételi- és legjobb eladási ajánlat között. Azaz az önkötések árfolyama e sávon belül jön létre.Kérdezem: miért káros az az ajánlat (és kötés) ami szűkíti a piac által reálisnak tartott spredet. Szerény véleményem szerint ezzel a felügyeleti fellépéssel csak a kisbefektetőket tudják elkapni és szerintem sántít az az érvelés is, hogy ezek a tranzakciók károsan befolyásolják a piacot.
Az évforduló csendje
Meglehetősen visszafogottan zajlik a rendszerváltás 30-ik évfordulójának ünneplése. Ennek ezer oka van, most csak egyet említek. A rendszerváltás egyik leghosszasabb és legtöbb vitát kiváltó ügye, a kárpótlás lezárásával máig adós a mindenkori hatalom.
30 éves a kárpótlás jogi alapját megteremtő kárpótlási törvény. Lehet, hogy pártunk és kormányunk erre az alkalomra vár a lezárással?
Zelei Béla
Különös évforduló
Jövőre jön az amnesztia? Ma 29 éve, 1991. július 11-jén hatályba lépett az első kárpótlási törvény (1991. évi XXV. törvény), amely létrehozta a "kárpótlási jegy" nevű értékpapírt. Utoljára 2006-ban adott lehetőséget az állam a jegytulajdonosoknak a kárpótlási jegyeik felhasználására. Pár éve egy egyéni befektető pert indított az állam ellen a jegyek felhasználási lehetőségének elszabotálása miatt. A bíró megállapította, hogy az államot nem lehet kötelezni privatizációra, (a jegyek felhasználásának biztosítására), de ha privatizál, lehetőséget kell adni a jegyek felhasználására. Az MNV folyamatosan értékesít állami vagyonelemeket az aukciós portálján. De kizárólag készpénzért, jeggyel nem lehet itt sem fizetni. Amikor egy újságíró megkérdezte, hogy kárpótlási jeggyel miért nem lehet fizetni az aukciós portálon a privatizált állami vagyonelemekért, az volt a bölcs válasz: "mert az nincs benne az Általános Szerződési Feltételekben"
A 30. évforduló alkalmából talán amnesztiát kapnak a kárpótoltak és az állam helyt áll a három évtizedes, vele szemben fennálló követelésekért.
Budapest, 2020. július 11.
Zelei Béla
https://www.facebook.com/zelei.bela/posts/2874828389307146
Trianon emléke - 100
avagy: a szerző rendelkezik Trianon részvényekkel
Ahogy értesülve vagyok, a Trianoni béke/diktátum századik évfordulójára emlékezünk. Nem vagyunk híján évfordulókkal: a rendszerváltás harmincadik évfordulója is itt van. És egy kevéssé hangoztatott: a Fidesz kormány 10 éve rendelkezik azzal a bizonyos kétharmaddal. Kezdjük az utóbbival. A Fidesz akkori és máig hivatalban lévő elnöke, a miniszterelnök, a 2010-es parlamenti székfoglalójában egyebek mellett azzal kívánt különbözni elődeitől, hogy kijelentette: az általa vezetett kormány valamennyi törvényt betartja. A rendszerváltás, a harminc éves jelenség egyik legikonikusabb törvénye, a kárpótlási törvény volt. Ha a nagy költségvetéssel megrendezett évfordulós ünnepségek között ez az epizód mégsem kap akkora hangsúlyt, mint a száz évvel ezelőtti sérelem, annak sok oka lehet. Mindenekelőtt, a trianoni béke/diktátum okozta károk helyreállítására/enyhítésére sem a rendszerváltás előtt, sem azóta nem hozott törvényt a magyar országgyűlés, ennél fogva, ez irányban nincs is semmiféle adóssága. Ezzel szemben az 1991. áprilisában hozott parlamenti döntés szerint a kárpótlás "az 1939-1990 között az állam által igazságtalanul elvett magántulajdon visszaadását helyettesítő részleges kártalanítás. A kárpótlás legfontosabb célja az lett volna, hogy a kárpótoltak jegyeikért - amelyeket reprivatizáció helyett kaptak - az állami vagyonból szerezzenek tulajdonrészt. A kárpótlási jegyet 1992 decemberében vezették be a tőzsdére, ahol akkor igen fontos, likvid értékpapírnak bizonyult. A kárpótlási jegy 1993-1994-ben az értéktőzsde teljes részvényforgalmának 20-40%-át adta. A teljes kárpótlási jegy-forgalom közel egyharmada zajlott a tőzsdén, a többit a tőzsdén kívüli kereskedelemben adták-vették. Az árfolyam centrumát a naponta igen változó tőzsdei árfolyam határozta meg, ami 1992 végén 80% felett indult, 1993 nyarára 50%-ra esett, majd a saját jogon kárpótoltak érdekében tett kormányzati erőfeszítések hatására 1993 végére 70% fölé emelkedett. Az 1994. évi választások előtti néhány hónapban - mivel nyilvánvaló volt a kárpótlást kezdeményező jobbközép koalíció veresége - a kárpótoltak szabadulni igyekeztek jegyeiktől, aminek hatására az árfolyam esni, majd a választások után zuhanni kezdett, s 1995-ben 16-25% között mozgott, 1996 végére azonban újra 60% körülire emelkedett. A tőzsde 1994 első felében napi 30-50 millió forintos forgalmat bonyolított le kárpótlási jegyekből, ez 1994 végére átlagosan 10 millió forintra, később még szerényebb értékre esett vissza." - olvasható a Magyar Elektronikus könyvtár cikkében. (https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/396.html) A tőzsdei árfolyam a mai napig visszatükrözi a mindenkori kormány visszaváltási hajlandóságát. Avagy, közérthetőbben: a kárpótlási törvényben rögzített kötelem végrehajtási hajlandóságát, miszerint az államnak kínálatot kell biztosítani a kárpótlási jegyek felhasználása érdekében.Legutóbb 2006-ban volt lehetőségük a kárpótoltaknak részvényekre cserélniük a jegyeiket. 2010-ben, a kormányváltáskor mintegy négy milliárd forint értékben volt még a kárpótoltak birtokában felhasználatlan jegy, továbbá azt követően további, mintegy egymilliárd forint értékben juttattak kárpótlási jegyeket jogosultaknak, azaz, ma is van az állampolgároknál ebből a speciális értékpapírból. Hogy mennyi, azt nehéz pontosan megmondani, mert az utolsó jegyfelhasználás - 2006 - óta hivatalos nyilatkozat nem látott erről napvilágot. Annyi tudható, hogy a legutolsó, zsidó kárpótlásként emlegetett egymilliárdos kibocsátás jelentős részét a jogosultak életjáradékra váltották. Továbbá: az értékpapírpiac korszerűsítésekor, a dematerializáció során kevesebb, mint egymilliárd forint értékű kárpótlási jegyet helyeztek a jegytulajdonosok értékpapírszámlára. Egy esetleges végső rendezés során ez utóbbi mennyiségi igénnyel, továbbá a fiókokban lévő további három milliárd töredékével lehet számolni reálisan, mint az állammal szembeni igénnyel. Ez az összeg nehezen vethető össze pironkodás nélkül sem egy harmadosztályú futballcsapatnak épült stadion árával, sem egy-egy, időről időre bejelentett, határainkon kívüli - olykor kontinensünktől is távoli - közösség támogatására szánt összeggel.
A még kézben lévő jegyek kifizetése jószerével a rendszerváltás harmincadik évfordulójára szánt kommunikációs költségvetésbe is beleférne. De erről szó sincs. Helyette van nekünk Trianon évfordulónk, a százéves fájdalom, amelyet ugyan senki nem fog enyhíteni, de sokat lehet beszélni róla - ingyen. És van nekünk egy tíz éve regnáló kormányunk, amelynek vezetője a hatalomra lépésekor a törvények betartására tett ígéretet...
Budapest, 2020. január 16.
Zelei Béla
https://www.facebook.com/groups/1850916221604552/permalink/3080437801985715
