Politikusok nyilatkoztak
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz nem szokott - és jómagam sem - kárpótlási ügyekben interpellálni, mert sajnos, amitől a kárpótlás eldöntésekor tartottunk, bekövetkezett. Egyre mi sem számítottunk: hogy mindez állami segédlettel történik.
Tizenötezer magyar állampolgár megtévesztéséért, meghurcoltatásukból nyert kárpótlásuk szándékos elveszejtéséért érez-e felelősséget a kormány - a mai kormány is? Ez a kérdésem lényege.
A kényszermunkára hurcoltak, a politikai üldözöttek és a kifosztottak körülbelül tizenötezer fős csoportjának becsapása egy alkalommal szerepelt már interpelláció formájában a tisztelt Ház előtt, és a pénzügyminisztériumi államtitkár úr arra válaszolt.
(16.10)
Most több szempontból új helyzet van. Egyrészt a Székesfehérvári és Fejér Megyei Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége az országosan becsapottak, félrevezetettek nevében megkeresett, kérve ügyük felkarolását. Az Állami Vagyonügynökség államtitkár úr megfogalmazása szerint "bábáskodott" az egész alap létrehozásánál, érzékeli, hogy bizonyos felelősség őt is terheli, a veszteséget ellensúlyozni kívánja az alapnál vagyonátadás formájában. "A félrevezetés a hozamok tekintetében újra nem merülhet fel, még reklám formájában sem." - nyilatkozza. És még egy tanulsága van, ez a bizonyos félreértésekre módot adó jogszabályi környezet valószínűleg mindannyiunkat arra int, beleértve a pénzügyi kormányzatot is, hogy még gondosabban készítsük elő a törvénymódosító javaslatainkat. Taps a bal oldalon.
Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úr arról is beszélt, hogy akik a Pillér 1 befektetési jegy tulajdonosai, azok jó üzletet csináltak. Az ingatlan értékpapír alap egyik fontos tulajdonsága, hogy ez hosszú távon jó üzlet, tehát ez igazán akkor lesz jó üzlet, amikor az idő végén majd az ingatlanokat értékesítik, hiszen a nyereség nagyobb része árfolyamban mutatkozik meg. Államtitkár úr arról is beszélt, hogy az értékpapír illetékmentességét az értékpapír felügyelet a tájékoztató átvizsgálása során nem vette észre, és így jóváhagyta a tájékoztatót.
A Prudent Invest Rt. mint alapkezelő ingatlanügyeivel kapcsolatos manipulációt, mármint hogy a Prudent Invest vezetők saját tulajdonát vásárolták fel a Pillér 1-ben, ezt az Állami Vagyonügynökség új vezetők beállításával "legalizálta", továbbá azt is eltűrte, hogy a Prudent Invest pénzügyi szakértelmének hiánya miatt adót elfelejtettek fizetni, amely ismételten a befektetők kárára került rendezésre.
Arról is tudomásunk van, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az Argenta Top Broker ellen fogyasztók megtévesztése és a versenytörvénybe ütköző egyéb szabálytalanságok miatt eljárást indított.
Tisztelt Miniszter Úr! Érez-e felelősséget a kormány általában 60-80 év feletti emberek 3,5 milliárdnyi szenvedésük kárpótlása címén kapott kárpótlási jegy szándékos leértékelődéséről, és
15 000 ember újabb, újabb elkeseredéséről? (Taps a jobb oldalon.)
DR. SUCHMAN TAMÁS
Dr. Suchman Tamás válasza
DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány érez felelősséget, én személy szerint is érzek felelősséget, mert ez a dolgunk. Szeretném azonban elmondani önnek, hogy jobban esett volna, ha úgy fogalmazza meg kérdését, hogy az egykori kormány is érez-e felelősséget. Hisz a kárpótlási törvények akkori megállapítása, a törvényhozás idején az ön pártja végig ellenezte e törvénynek a megalkotását, de nem kívánva lazítani az alakuló polgári szövetséget, egyszer az árnyékkormány ülésén is meg kellene kérdezni, átgondolták-e, hogy ekkora nagyságrendű kárpótlási igény lesz, átgondolták-e, hogy a kárpótlási jegyekkel szemben állítható-e állami vagyon, és ma gondolnak-e arra, hogy legalább 200 milliárd értékű kárpótlási jegy van az állampolgárok birtokában, és gondolnak-e arra, hogy ezen igényeknek a kielégítése nemcsak a költségvetés tervezett bevételét fogja kérdésessé tenni, hanem a dolog igazságos rendezését is.
Én azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket az egykori kormány sem gondolta át, s ezeket rendesen, úgymond, megörököltük.
A kormány folyamatosan foglalkozik azzal, mit lehetne tenni a kárpótlásijegy-tulajdonosokkal úgy, hogy ne ilyen helyzetek alakuljanak ki. Folyamatosan tájékoztatjuk, pontosabban tájékoztatom a kormányt két hét múlva is arról, hogy milyen új megoldási lehetőségek vannak, amelyek tisztességesek, és amelyek már egyszer becsapott, vagy meghurcolt embereket nem hoznak újra kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe, legfőképpen nem hoznak igazságtalan helyzetbe. De ha a történetet ön végigolvassa, és tudom, az anyagai rendelkezésre állnak, akkor tudhatja, hogy 1994-es és '93-as a történet, mind a jogszabály-módosítás, mind pedig az alapnak a létrehozása, ma már nagyon nehéz felelősséget vállalni, személy szerint nekem is nehéz felelősséget vállalni az akkor történtekért. Tekintettel azonban arra, hogy valóban bejelentés érkezett, és az Állami Vagyonügynökség a napokban értesült az ön által felvetett ellentmondásokról, illetve a gyanúról, ezért a válaszom további részére 30 napot szeretnék kérni a tisztelt Háztól, mert mind a két bejelentést szeretném megvizsgáltatni.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
------------------------------
https://www.parlament.hu/irom38/10779/10779-0001.pdf
------------------------------------
Dr. Suchman Tamás, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
TÁRCA NÉLKÜLI MINISZTERE
I/708/1..
IRÁSBELI VÁLASZ
https://www.parlament.hu/iromany/00708/0001txt.htm
Balsay István (FIDESZ): 15 ezer magyar állampolgár megtévesztéséért, meghurcoltatásukból "nyert" kárpótlásuk szándékos elveszejtéséért érez-e felelõsséget a Kormány, a mindenkori Kormány címû interpellációra
Tisztelt Képviselõtársam!
1995. március 28-án már kifejtettem álláspontomat a felelõsség érzés vonatkozásában, így ezzel tovább már nem kívánok foglalkozni.
Szeretném azonban kiemelni, hogy a jelenlegi Kormány nemcsak felelõsséget érez a kárpótlási jegyek értékmegõrzésére, de folyamatos munka folyik a jogosultak kárpótlására. A Kormányprogramban megofalmazottaknak megfelelõen rendszeresen áttekinti a végrehajtás helyzetét és a nehéz gazdasági helyzetben is biztosítja a károsultak igényeinek tisztességes kielégítését.
Ez a törekvés nem mindig valósul meg sikeresen. Sajnos az elmúlt idõszakban is elõfordult egy ilyen eset, a nagy nyilvánosságot kapott a PILLÉR Elsõ Ingatlanbefektetési Alap helyzete, illetve az Alapkezelõ PRUDENT-INVEST
Befektetési Alapkezelõ Rt. tevékenysége, mely során elmaradt az 1994.
augusztus 15-re igért hozamfizetés.
Ez több tényezõ nem kedvezõ együtthatása miatt következett be:
- A befektetési alapokat két komoly törvényi változás is érintette: 1994. január 1-tõl a Számviteli Törvény hatálya alá estek, s 1994. áprilisától a Befektetési Alapokról szóló törvény módosítása szerint csak a tõkenövekvény terhére fizethetõ hozam.
Képviselõ úr által említett "ingatlanügylettel kapcsolatos manipulációról", az ÁVÜ az interpellációt megelõzõ napokban értesült. A beszerzett információk szerint az ingatlan vásárlása idején az eladó nem volt a PRUDENT-INVEST Rt. alkalmazottja. Tény, hogy a késõbbiek során az Rt-nél vállalt munkát, s jelenleg is ott dolgozik, de aki a szerzõdést, mint vevõ aláírta már nem dolgozik a társaságnál. Megjegyzem, hogy az ingatlant hivatalos ingatlan-vagyonértékelõ értékelte, s az adásvétel az általa meghatározott értéken történt meg. Az ingatlanvásárlás a törvény alapján történt, mely szerint egy befektetési alap ingatlan-portfóliójában legalább 10 ingatlannak kell lenni. 1993. december 20-án a PILLÉR Elsõ Ingatlanbefektetési Alapban csak 8 ingatlan volt, s az év végére az ingatlan-portfóliót fel kellett tölteni.
Nem pontos Képviselõ úr információja a Bp. VI. Andrássy út 10. sz. alatti ingatlan vonatkozásában sem, mert az ingatlan 450 mFt-os jelzálog alóli tehermentesítését az ÁVÜ az MHB-nél kezdeményezte arra kezességet vállalva. Az erre vonatkozó megállapodás nem jött létre, így az ingatlant az ÁVÜ terhelten kellett, hogy értékesítse. A vételi jogot a PILLÉR Service Kft. pályázaton nyerte el. A pályázat szerint az ingatlan irányára 450 mFt volt, a pályázat nyertese 414 mFt-ért nyerte el az ingatlant.
A PRUDENT-INVEST Rt. mûködését az Állami Vagyonügynökség Ellenõrzési
Igazgatósága és külsõ szakértõk ismételten megvizsgálták és a megállapítások
alapján a teljes tisztánlátás érdekében felkértem a Kormányzati Ellenõrzési
Iroda közremûködését az ügyben érintett össze szervezetnél tartandó komplex
átfogó ellenõrzés végrehajtására.
A vizsgálat lezárását követõen az eredményrõl tájékoztatom a nyilvánosságot és remélem Képviselõ úr is elégedett lesz a válasszal.
Kérem válaszon szíves elfogadását.
Budapest, 1995. április 28.
Dr. Suchman Tamás
Palotás János felszólalása 1991. március 4-é
"(...)
Én a hozzászólásomat azért tartottam - Elnök úr, kérek öntől egy pár pillanat türelmet - meghatározóan fontosnak, mert már ebben a vitában több képviselőtársamtól elhangzott, hogy lesznek úgynevezett sakálok, olyan haszonélvezők, akik a piacon felvásárolják, mert meg akarnak gazdagodni ezekből az értékpapírokból. Szeretném elmondani, hogy a piac nem így működik. A piacon az értéken szokták felvásárolni a papírokat, és ezeket a papírokat valóban 10-20%-os értéken fogják felvásárolni, ha erre nem hozunk megakadályozó jogszabályokat. De ez azt jelenti, hogy az önök egyébként degresszíven csökkentett érték helyett nem egymillió forintot adtak annak a kárpótoltnak, akinek ezt szánták, hanem csak kétszázezret.
(...)"
Forrás: Országgyűlési Napló
A Független Kisgazdapárt és a földprivatizáció
"(...) Kormányra kerülése után a Független Kisgazdapárt megpróbálta megvalósítani programját, de a rendszerváltó kormány életben tartása érdekében arra kényszerült, hogy a kezdeti reprivatizációs programról lemondva támogassa a kárpótlási jeggyel történő privatizációs tervezetet. A kárpótlás ügyében a Kisgazdapárt sem volt teljesen egységes: míg az Oláh Sándor-Nagy Ferenc József féle szárny igyekezett működőképes kompromisszumot találni, addig a Zsiros Géza-Torgyán József vezette szárny radikális álláspontot képviselt. A megszülető kárpótlási törvény már szinte semmiben sem hasonlított a Kisgazdapárt eredeti elképzeléséhez. A párton belüli meghasonlás elsősorban a kárpótlás ügyére vezethető vissza (...)"
CSESZKA ÉVA-SCHLETT ANDRÁS: Reprivatizációtól a kárpótlásig
Forrás: https://epa.oszk.hu/00900/00995/00020/pdf/cseszkae_schletta09-4.pdf
Antall József:
"(...)Az állami vagyon értékesítésekor befolyó bevétel 1991-ben körülbelül háromszorosa volt az 1990. évinek, és +92-ben már az első félévben befolyt az előző évi bevétel másfélszerese. E számadatok talán igazolják, hogy a Kormány egyáltalán nem az újraállamosításra törekszik, hanem minden intézkedésével, például a privatizációs törvénycsomag elfogadtatásával, a privatizáció továbbfejlődését szolgálja. Nem akarok most kitérni külön arra a kérdésre, hogy mit jelent a kárpótlás, és hogy a kárpótlással kapcsolatban e Ház falai között lefolyt vita, és hogy viszonylik ez az ország igényéhez. (16.40) Persze, nem lehet mindenkit kielégíteni, és nem lehet mindenkinek eleget tenni. Voltak, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy "mindent", és voltak, akik arra, hogy "semmit". Ezt mondhatják pártok, mondhatják egyes társadalmi csoportok, a "mindent vagy semmit" politikáját azonban a felelős Kormány nem vállalhatta. Éppen ezért mi a privatizáció részeként helyezkedtünk a kárpótlás álláspontjára, ami koalíciós partnereink egyikét természetesen nem elégítette ki, és nem jelentette azt, hogy ezt a kompromisszumot saját programjuk végrehajtásának tekintsék. De a Kisgazdapárt tudomásul vette - és nyilvánvalóan tudomásul kellett vennie -, hogy erejének megfelelően, a kompromisszumban így részesülhetett. Akik a kárpótlás ellen voltak, és a "semmi" elvére helyezkedtek - az igen tisztelt ellenzék pártjai, különböző formában -, azok lehet, hogy kielégítették ezzel az ötlettel vagy elgondolással lakosságunk egyik részét -, de a másik részét nem; de nem elégítették ki azokat sem, akik a magántulajdon elve alapján és a tulajdonrendezés kérdésében feltétlenül megkövetelték, hogy ez a kormány gondoskodjék arról, hogy Magyarországon a tulajdonviszonyok végleges rendezésre kerüljenek. Ameddig Magyarországon a tulajdonviszonyokat nem tudtuk jogilag rendezni, addig a külföldi beruházások és a hazai beruházások szempontjából egyaránt jogbizonytalanság lett volna ebben az országban. A tulajdonviszonyok kárpótlási törvény alapján történt rendezése - aminek ügyét erőltettük, s ami több hónapig tartott, és valóban beállítható úgy, mintha időveszteség lett volna - történelmi fordulat volt, valóban. Nem lehetett eleget tenni mindenkinek, és ezt tudomásul kell venni, ha nem mindenki csak egy csoportra gondol. Nem kívánom felsorolni, de el tudnám mondani azt, hogy igenis, a tulajdont visszakövetelők milyen nemzetközi jogi, milyen külföldi és egyéb jogi megoldásokon gondolkodtak Magyarországon és külföldön, vagy hogy ugyanarra a tulajdonra vonatkozóan hogyan és miképpen gondoltak az egykori tulajdonosok és a különböző korszakokban annak a tulajdonnak a tulajdonosai. Hiszen tisztában kell lenni azzal - parasztságunknak is, a magyar kisgazda-társadalomnak is -, hogy az 1945-ös földosztás és a kialakult tulajdoni rend azután érintette még a ki- és betelepítéseket, a magyarországi németséget vagy a Szlovákiából kitelepített magyarságot. Melyik a jogos tulajdonos? Ugyanakkor, a tulajdon szentsége nevében, igenis, jelentkeztek elvileg egyes nagybirtokosok is, akik nem fogadták el - és ma is vannak, akik nem fogadják el - az 1945-ös földosztás eredményeit, hanem visszakövetelték birtokaikat, és ezzel kapcsolatos elgondolásaik vannak. Nem kell indokolnom, hogy ezt fel lehet vetni, és ha valaki elindul ezen az úton, akkor nemcsak 1949 felé mehet, nemcsak +47-re gondolhat, +45-re, hanem visszamehet a Rákóczi-szabadságharcig, és onnan vissza, kérem, a középkorig - egy válaszlevelemből idéztem. (...)"
Forrás: https://www.parlament.hu/naplo34/225/2250112.html
"(...) Antall József miniszterelnök alkotmányossági kifogásokat támasztott: azt a kérdést tette fel, hogy lehet-e különbséget tenni az állampolgárok között abban a tekintetben, hogy földet, gyárat, ingatlant, vagy üzletet vettek el. A kárpótlási igények teljesítését pedig azért tartotta aggályosnak az akkori kormányfő, mert az évtizedek alatt átformálódott tulajdonviszonyok után újabb sérelmektől tartott. (...)"
Forrás: https://magyarnemzet.hu/archivum/archivum-magyarnemzet/karpotlas-tortenelem-4988576/
Orbán Viktor:
"(...) A KDNP és a kisgazdák folyamatos ráutaló magatartása jelzi, hogy ebben a formájában nem szavazzák meg a költségvetést. A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy a kisgazdák sikeresen szorították sarokba a kormányt a kárpótlással, a KDNP pedig az oktatást több helyütt megbénító egyházi ingatlanreprivatizációval. Az már csak hab a tortán, hogy Kupa Mihály maga sem ért egyet az általa benyújtott költségvetés néhány tételével, mint ahogy a Pénzügyminisztérium egyik helyettes államtitkárával folytatott nyilvános pengeváltásából kiderült! Ez persze nem újdonság, hiszen a pénzügyminiszter úr hasonlóképpen vélekedett egyebek mellett a kárpótlásról és a világkiállításról is. (...)"
Forrás: https://www.parlament.hu/naplo34/237/2370038.html
"(...) hat parlamenti párt közül öt elfogadta a Kisgazdapárt által kezdeményezett jóvátételt, míg a Fidesz nem támogatta. Orbán Viktor szerint a "jogszerűség talajáról csak abban az esetben igazolható kárpótlás iránti igény, ha az előző rendszer minden rendelkezését és jogszabályát hatályon kívül helyezzük."
- idézte az 1991-ben zajló parlamenti vitából a Fidesz akkori elnökét Mihályi Péter közgazdász a kárpótlás történetét feldolgozó munkájában. Orbán Viktor álláspontja az volt, hogy
a privatizáció és a jóvátétel kérdését egymástól el kell választani. A volt tulajdonosok vagyonhoz juttatását nem kárpótlással, hanem néhány fennálló törvény könnyen és gyorsan elvégezhető módosításával kell elindítani. A szövetkezeti törvények, a társasági törvény, az átalakulási törvény néhány szakaszos módosításával ez a folyamat megindítható lenne. (...) Dolgozzon ki a kormány az eddigi részleges jóvátételi rendelkezéseket követő, átfogó jóvátételi törvényt, amely a volt hadifoglyokon, politikai üldözötteken kívül a még élő, volt tulajdonosokat is bevonja a jóvátételre jogosultak körébe. A jóvátétel mértékének megállapításában azonban ne az egykori tulajdon nagysága, hanem a jelenlegi élethelyzet legyen a mérvadó. (...)"
Forrás: https://magyarnemzet.hu/archivum/archivum-magyarnemzet/karpotlas-tortenelem-4988576/
Kónya Imre:
"Már javában folyt a kisgazdákkal a vita a kárpótlás körül, amikor Torgyán egy alkalommal félrevont a parlament folyosóján, és egy érdekes ajánlatot tett. Azon gondolkodom, mondta, hogy megpróbálom átvinni a Kisgazdapárton ezt a ti kárpótlási elképzeléseteket. Ez nagyon nagy segítség lenne, feleltem. Várjál, még nincs vége, intett le a kisgazdafrakció-vezető. Ha ezt megteszem, egy ideig háttérbe kell vonulnom a politika első vonalából. Arra gondoltam tehát, folytatta, és kérlek, közvetítsed ezt Antallnak, hogy segítek nektek a kárpótlásügyben, és ennek fejében elvállalnám az ombudsmani tisztséget.
Kissé meglepett a nyílt felajánlkozás, de a kárpótlási törvényért cserébe az állampolgári jogok országgyűlési biztosának pozícióját egyáltalán nem tartottam túlzott árnak. Siettem hát Antallhoz az ajánlattal, aki türelmesen végig hallgatta az érveimet, de kitérő választ adott. Azon gondolkodtam, hogy a miniszterelnökkel történt beszélgetésemet miként tudnám Torgyánnak közvetíteni, az ajánlat hűvös fogadtatását némileg enyhíteni, de Torgyán megelőzött. Másnap reggel, amikor találkoztunk, odajött hozzám és kijelentette, hogy a tegnapi ajánlatát tekintsem tárgytalannak. Indokolást nem fűzött hozzá, és én sem kérdeztem az okát. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor Torgyán végképp eldöntötte, hogy a radikális utat választja, és a kormánnyal szembe fordulva próbálja meg felépíteni politikai karrierjét."
Forrás: https://konyaimre.hu/politikus-sztorik/58-egy-tisztesseges-ajanlat
Torgyán József:
" (...) A kisgazdapárt ugyan a koalíció tagja volt, a párt elnöke Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter lett, Torgyán mégis 1990 nyarától folyamatosan támadta a kormányt. Két fő ok miatt volt elégedetlen a koalícióval: nem tartotta megfelelőnek a sokszor átdolgozott kárpótlási törvény éppen aktuális tervezeteit, és erejéhez képest gyengének ítélte pártja szerepét a kormányban. 1990 júliusában arról beszélt, hogy a kisgazdáknak át kell venniük a vezető szerepet a koalícióban, decemberben pedig úgy ítélte, a kárpótlási törvény tervezete ellenkezik a koalíciós megállapodással. (...)"
(...)1991 elejére nyilvánvalóvá vált, hogy Torgyán a párt vezetőivel szemben - Nagy Ferenc József elnök, Oláh Sándor főtitkár - nem tartja sokra a kormány működését, és nem fogadja el a kárpótlási törvény tervezetét. A kárpótlást ugyanis nem tartotta elég széles körűnek, és ez ügyben az Alkotmánybíróság döntéseit sem ismerte el. 1991 márciusában Torgyán részt vett egy makói jelképes földfoglaláson, miközben a kormány elítélte ezeket az országszerte kibontakozó akciókat. Kormányellenes magatartása miatt márciusban 18-án leváltották frakcióvezetői posztjáról. (...)
Forrás: https://www.origo.hu/itthon/20010208torgyan_2.html
Raskó Görgy:
"(...)A mezõgazdasági törvénykezés során két lényeges esetben maradt kisebbségben véleményével: földet - szemben az elfogadott kárpótlási törvénnyel - csak a mezõgazdasági munkát főfoglalkozásban vállalók részére juttatott volna, s nem értett egyet teljes egészében azátmeneti szövetkezeti törvénnyel sem, mert helyesebbnek véli az üzletrészek szabad adás-vételét. Államtitkárként 1991. július és 1994. június között az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának a tagja volt.(...)"
Forrás: https://www.parlament.hu/kepviselo/elet/r002.htm
Zsíros Géza:
"(...)- Ma már minden bizonnyal kevesen emlékeznek
arra, hogy dr. Zsiros Géza nem szavazta meg az előprivatizációs törvényt, majd
1991. június 26-án, a termőföldek kárpótlására vonatkozó első törvény
zárószavazásakor pedig egyszerűen be sem ment a parlament üléstermébe.
- Nem, mert tisztában voltam azzal, hogy ily
módon lehet nem orvosolni a parasztság tulajdontól való megfosztását. A
kártérítéssel és a kártalanítással szemben a kárpótlás inkább fájdalomdíj
jellegű volt. Az igazságtalanul okozott károkat az állam nem alanyi jogon,
hanem méltányosságból, tehát erkölcsi alapon, csupán részlegesen és
meghatározott formában rendezte. A magyar Országgyűlés - például a szomszédos
Romániával ellentétben - nem tette lehetővé az egyes államosított, de még
meglévő vagyontárgyak természetben való visszaszolgáltatását, azaz
reprivatizációját.(...)"
Forrás: https://hir6.hu/cikk/55463/huszeves_a_karpotlasi_torveny
Békesi László:
"(...)A múltkori válaszban, és ez a harmadik kérdése tisztelt képviselõ úr, nagyon világosan azt mondtam, ma is azt mondom, hogy a kárpótlási jegyek árfolyamát a kárpótlási jegyek piaci kínálata, illetve a vele szembeállított privatizációs vagyon kínálata határozza meg. Így működik a piac. Ha tehát a kárpótlási jegyek kínálata kisebb, a privatizációs vagyon kínálata nagyobb, akkor fölmennek az árfolyamok. Ha ez az összefüggés fordított, akkor lemennek az árfolyamok. Sem múltkor nem állítottam, sem most nem állítom azt, hogy kizárólag egyetlen tényezőtől függ a kárpótlási jegyek árfolyama. S azt is elmondtam a múltkori válaszban, hogy nemcsak a kárpótlási jegyek kibocsátása csökkent az ominózus hónapokban, hanem a kárpótlási jegyekkel megszerezhető állami vagyon volumene nőtt. A kettő együtt vezetett oda, hogy abban az időszakban a kárpótlási jegyeknek az árfolyama viszonylag magas volt. És hogy most miért csökken ezeknek az árfolyama, annak is sok oka van, nem kizárólag az alacsonyabb kárpótlási jegy-kibocsátás, aminek az okairól fogok beszélni a következő kérdésre adandó válasz kapcsán, hanem még két dolog.
Az egyik, hogy a kormány világossá tette, hogy az ingyenes vagyonjuttatást minimumra fogja csökkenteni, beleértve a kárpótlási jegyekkel megszerezhető vagyonjuttatást, és bizony szerepet játszott ebben az árfolyam csökkenésben az a propaganda is, amelyet önök nem kis hatékonysággal fejtettek ki, hogy az új kormány nem fogja beváltani a kárpótlási jegyeket. Bizony, ez is csökkenti a kárpótlási jegyeknek az árfolyamát. (...)